Orsi
Orsi szüléstörténete attól (is) különleges, hogy ő maga emlékezik pár mondattal. Két babáját is otthon szülte, a képek mindkét nap összessége. Részletek következnek… Olvassátok, nézzétek. Hála és köszönet van bennünk!
„Szültem kórházban is. Nem volt nagy trauma. Kórházi szemlélettel “szép” szülésem volt… de végig úgy éreztem, hogy folyton kizökkentettek. Indokolatlan fényár, állandó matatás, a takarító is úgy gyalogolt be a szülésemre mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga… úgy éreztem, közszemlére tettem egy intim pillanatot.
Bátor vagyok, hogy otthon szültem… dehogy vagyok bátor. Ha bátor lettem volna, besétálok az ügyeletbe. De én szerettem volna koncentrálás és “harc” helyett volna kívül helyezni magunkat a tudatosságon. Megengedtem magunknak, hogy a felelősséget olyanok kezébe helyezem akikben megbízok, és engedem magunkat szülni, megszületni. Tudtam, hogy figyelnek rám… sőt, hogy csak rám figyelnek! Elengedhetem magam, beleengedhetem magam a sodrásba, mert két szakember minden pillanatban azt nézi, hogy a babám és én biztonságban tehessük meg az utat.
Utólag amire emlékszem, az nem a technikai részletek sokasága, hogy mikor volt szívhanghallgatás, mikor milyen pózban voltam, mikor kivel mit beszéltem… mert mindez ugyan megtörtént, de olyan puhán és háttérben, hogy nem jutott el hozzàm… én csak sodródtam és a testemre figyeltem, éreztem a babámat haladni, beszívtam a friss levegőt, hagytam, hogy letaroljon az összehúzódás intenzivitása, majd újra a belégzés… spirál, körforgás, katarzis… igazán megéltem a testem minden porcikájának létezését. Különleges belső utazás volt.”
