Kislányként elsősorban anya szerettem volna lenni, ezen kívül a természettudományok iránt érdeklődtem leginkább.  Az ELTE vegyész szakán szereztem diplomát. Fiatal kutatóként peptidkémiával foglalkoztam, egy gyógyszerkutató intézetben dolgoztam. Gyerekeim születése után beláttam, hogy számomra a kutatói lét nehezen egyeztethető össze az anyasággal, és időközben a „természet tudása” más értelmet is nyert számomra. Szüléseim elfogadásra, elengedésre, reményre, kitartásra, örömre, önbizalomra tanítottak, gyerekeim pedig tiszteletre, kreativitásra, folyamatos fejlődésre ösztönöznek. Különböző élethelyzeteimben mindig kaptam magam mellé segítőket, akik mind nagyon mély benyomást tettek rám. Megtapasztaltam, hogy az élet kitüntetett pillanataiban súlyos sérüléseket, de lényüket átformáló ajándékokat is kaphatunk, és látszólag csak egészen apró dolgokon múlik, hogy végül melyikben lesz részünk. Amikor 36 évesen elhatároztam, hogy új szakmát választok, megfogadtam, hogy életem végéig arra törekszem, hogy azt a gyengédséget és támogatást tovább tudjam adni másoknak, amelyet bábáimtól kaptam.

Ayurvédikus babamasszás oktatói tanfolyam (2011)

La Leche Liga akkreditált szoptatási tanácsadó (2014)

Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar szülésznő szak (2020)

Module dúlaképzés (2022)

publikáció: Kaleidoscope 2021/22. 123-137 Liptay Imréné – egy 20. századi magyar szülésznő története

Semmelweis Egyetem Laktációs Szaktanácsadó Szakirányú Továbbképzési Szak – jelenleg

Rendkívül rendszertelenül sportolok, a rendszertelenséget a hivatásomra fogom. Szeretek tanulni, hiszek abban, hogy mindenki és minden helyzet tanít bennünket. Egy döccenős nap után többek között Teréz anya egyik mondatából merítek újra lendületet: „Nagy dolgokra nem mindenki képes. De kis dolgokat nagy szeretettel bármelyikünk megtehet.”