Információs alkalom érdeklődőknek november 29-én 17 órától eletfababapraxis@gmail.com

Otthonszülés történet

Szerző: | 2012. 02.15.

Illegális mozgalomból legális tevékenység – Kis, hazai otthonszülés történet

Törzsök Kata írása rólunk…

Lukács Judit, Schanda Mónika és Vincze Felícia három elszánt szülésznő, akik az elmúlt egy évet arra tették fel, hogy mindent, ami szükséges ahhoz, hogy otthon szüléseket kísérhessenek összegyűjtsenek, kialakítsanak, beszerezzenek…

A cikk megjelent a blog.marieclaire.hu-n.

Immáron húsz éve létezik egy mozgalom, ami illegálisan működött 2011-ig, néha hírt kaptunk róla egy-egy komplikáltabb eset miatt, aki pedig nem tartozott ehhez a körhöz talán csak puszta véleményt fabrikált róla. Miért is akarnak a nők otthon szülni? Miért nem jó nekik, ami van, és egyáltalán miért is alakult ki ez a közösség és persze hogyan lett legális?

A szülés az ember egyik meghatározó élménye az élet során. Mind az anyának, mind a babának. Amikor ezek az anyák mást szeretnének, akkor arról van szó, hogy nem a biztonságra vagy szakember keze között levésre mondanak nemet, hanem arra az olykor embertelen hozzáállásra, ami egy-egy kórházban fogadja őket. És azonnal hozzáteszem nem feltétlenül az ott dolgozó emberek, hanem a rendszer miatt, amibe ez beépült. A rendszer nem tud mit kezdeni az egyéni igényekkel, azzal, hogy kinek milyen története van, milyen testhelyzetet venne fel, milyen az egyéni ritmusa stb., ami a szülés folyamatában mást-mást eredményezhet.

Tudjuk, hogy a szülés erőteljesen mentális folyamat. Van egy mintám, amit hozok róla és van egy adag félelem, ami rárakódhat, lehetnek olyan kórházi élmények, amik miatt félek a kórházba bemenni és az is lehet, hogy csak egyszerűen nagyobb igényem van arra, hogy figyeljenek rám, vagy hagyjanak engem nyugodtan szülni.

Fontos, hogy szülni mindenki tud, azt nem kell oktatni, de ha egy beteg-orvos rendszerbe kell egy egészséges folyamatot beilleszteni, akkor ott nem az egyén lesz fontos, mert nem tud az lenni, hiszen másra szakosodott maga az intézmény. Tehát, amikor valaki, az otthonszülés mellett dönt, akkor arra mond igent, hogy szeretné azt, akivel szülni fog (orvos, bába) alaposan megismerni, tudni, hogy ki lesz vele a párján kívül abban a helyzetben és szeretné mindezt egy olyan környezetben, amit ismer (otthon), nem szeretne elmenni, ha nem muszáj – mondja Kis Mónika, aki két gyermekét illegálisan, a mostanit pedig végre talán legálisan szülheti otthon. Szeretné, hogy ebben a folyamatban a legkisebb legyen a zavaró tényező, mert akkor nem tud a testében zajló folyamatra figyelni, azt minden erejével támogatni, márpedig ez a biztonságos és sikeres szülések egyik feltétele, kiszolgálni a testünket, mert az tudja, hogy ebben a helyzetben mire van igénye, csak legyen rá lehetőség meghallani. Ez kórházban kevésbé kivitelezhető, mint otthon. Ezért szültek családok otthon vállalva az illegalitást, a törvénnyel való szemben állást, a másfajta biztonságot. Végiggondoltuk már, hogy a Szaharától délre, Ázsia kevésbé civilizált részein –ami jelentős földrajzi terület -, Dél-Amerika hegyeiben az asszonyoknak egyszerűen nincs módjuk máshol szülni, mint otthon, együtt? Igen, igaz, hogy nagyobb a csecsemőhalandóság, de ez a kulturális és higiénés szokásoknak inkább köszönhető, mint az otthonszülés tényének. Tehát a hazai és nyugati világ otthonszülés forradalmárjai a tudománytól kapott tudást, a saját maguk és testük ismeretét és a természetes ritmust szeretnék összeolvasztani azáltal, hogy Nyugat-Európában civilizált környezetben szülnek, otthon. Dániában a szülések 80%-a nem véletlenül otthon zajlik, olcsóbb, a gyermek és a mama, papa számára is prosperálóbb az átélt élménynek köszönhetően.

Összesen hárman

Magyarország 2011 április. Megszületett egy húsz évi mizériára született válasz, egy kormányrendelet formájában. Egy év után – habár sok olyan szülésznő van, aki a megfelelő tapasztalattal rendelkezik -, összesen három szülésznő, kaphatta kezébe az engedély.

Lukács Judit, Schanda Mónika és Vincze Felícia három elszánt szülésznő, akik az elmúlt egy évet arra tették fel, hogy mindent, ami szükséges ahhoz, hogy otthon szüléseket kísérhessenek összegyűjtsenek, kialakítsanak, beszerezzenek, újabb tanfolyamokat végezzenek el.Ez az év arról szólt, hogy el kellett kezdeni – a rendeletben meghatározott feltételek mentén- vállalkozást létrehozni, adótanácsadóval beszélgetni, könyvelőt beavatni egy majdani munka menetébe és annak törvényi keretek közé illesztésébe.

Judit eredetileg informatikus, Móni közgazdász, Felícia fizikus. Volt egy életük, egy munkájuk és aztán gyermekeik születése mégis olyan erős hatással volt rájuk, hogy azt érezték inkább ezen a területen tevékenykednének tovább. Juditnak öt, Móninak három, Felíciának hét gyermeke van, akik egy része a férjek munkáinak köszönhetően külföldön született meg. Ez merőben más élményt jelentett mindannyiuknak. Itthon aztán természetesen mindenki Dr. Geréb Ágnes szülész-nőgyógyász orvos és bába szárnyai alól bújt elő, mert Ő vállalta először, hogy az otthonszülés igényét, még ha illegális is, megpróbálja szakmai tudásához mérten kielégíteni. Ő volt az, aki vállalta, hogy otthonszüléseket kísér, és azok, aki ezt szerették volna, ebben szerettek volna segédkezni, azok mind hozzá fordultak, Vele kezdtek el dolgozni. Aztán kialakult egy kör,dúlák, bábák, szülésznők, anyák, akik mind mellette és Tőle próbálták ellesni, amit lehetett.

Az igény, hogy legális legyen valami, ami törvénybe ütköző természetesen mindenkiben megvolt, hiszen így tevékenykedni senkinek sem volt jó. Sem azoknak, akik ebben dolgoztak, sem az anyáknak, akik így szerettek volna szülni. Lukács Judit fogalmazott úgy, hogy ez méltatlan a szülés egészéhez. A folyamat 2010 októberéig mégsem mozdult el egy holtpontról. Akkor, Ági letartóztatásával elkezdődött egy olyan párbeszéd, aminek az eredménye a 2011 április elsején hatályba lépett 35/2011 kormányrendelet lett. Ebben végre meg van határozva, ki, milyen körülmények között, milyen szakmai közegben szülhet otthon.

A szülésznőknek vagy orvosoknak, akik otthonszülést szeretnének kísérni (nem vezetni, mennyire sokatmondó már a kifejezés is), azoknak komoly feltételeket kell teljesíteniük. A körülmények tekintetében az alapvető higiénés viszonyokon túl a 20 percen belül elérhető háttérkórház és az azzal való kapcsolatfelvétel jóval a szülés előtt jelent egy újabb biztonsági tényezőt. Természetesen az otthonszülést kísérő bábáknak magukkal kell vinni mindent a szülésre, amit be kellett szerezni a Ctg műszertől, az oxigénpalackon át, az injekciós tűig. Ezek beszerzése és folyamatos szállítása nem kis anyagi és szervezési feladatot ró a szülésznőkre, orvosokra, akik ezt az utat választják. Az autó gyakorlatilag nélkülözhetetlen „eszköz” az ellátásban. Az adminisztráció természetesen többszörösére növekedett, a rendszer számára fontos aláírásokkal, aktuális helyzetjelentéssel, hiszen pontosan követni kell, éppen kié a felelősség a folyamatban.

Amitől az otthonszülés annyira fontos az a személyes szál, ami az anya és a szülésznő között kialakul, és ami biztonságot ad már az első alkalmak során, és ami ideális esetben támogató marad a szülést követő harmadik napig. A találkozások alkalmával felmérik, kiben mire van igény, elsősorban miért döntött az otthonszülés mellett. Sok-sok beszélgetés, az anya otthonában, hogy az esetleges rejtett, a szülés folyamatát akadályozó indokokra fény derüljön. A beszélgetést adminisztráció követi, amiben kiderül, hogy adott kismama mely háttérkórházhoz tartozik, vércsoport meghatározás stb.. Azután, amikor elérkezik a szülés pillanata telefon, és a bábák remélhetőleg fél-egy órán belül ott is vannak. Érdekes, hogy ezt az időtávot a rendelet nem szabályozza. Ezt a bábák maguk fél és egy óra közötti időintervallumban határozták meg maguknak Budapest, illetve Felícia esetében Hódmezővásárhely környékén.

Az elmúlt egy év mindhárom bábának gyakorlatilag fő állású ügyintézés volt, hiszen a kormányrendelet megszületett, de a pontos megvalósítása, a hivatalok, a minisztérium tájékoztatása arról, tulajdonképpen hogyan zajlik a folyamat, mi életszerű és mi nagyon nem az, az mind az Ő feladtuk volt. Elmondani az ÁNTSZ dolgozóinak hogyan zajlik az otthonszülés és hogyan lehet az engedélyt lepapírozni, hogy az engedélyekhez pontosan milyen papír kell, milyen formanyomtatványon és az hogy is nézzen ki,szintén rájuk várt, de azt mondják, meglepő odafigyelést és meglepő támogatást kaptak. A hivatali út betartása így aztán egy évet vett igénybe, januárig a gyakorlatok elfogadásával, azután az engedélyezéssel telt az idő. Ezalatt természetesen nem vállaltak otthon szüléseket.

A szülés kontrakciókkal kezdődik, először lassabban 10 percenként, aztán már a kitolási fázis előtt 2 percenként. Aki még nem szült, annak talán azt a legnehezebb kitalálni, hogy mikor kell hívnia a bábát. Amikor megérkeztek és mindent elrendeztek, amire később szükség lehet, a vizsgálatokat elvégezték, akkor nincs más, mint várni és jelen lenni. Azzal, hogy a bába ott van és kíséri a folyamatot, nem vezeti, hanem ott „halad” a vajúdó asszony mellett, mint egy jó sétabot, ezáltal egyfajta támaszként szolgál az anya számára, ami a saját erejében tudja megtámogatni az anyát. Ez a későbbi nőiség és anyaság megélésben játszhat fontos szerepet. (Nő vagyok és tudok szülni!) Aztán egyszercsak, minden esetben máskor és máshogyan, megérkeznek a tolófájások. Ilyenkor a bábák azok, akik a lelkes férjek mellett, segítenek egy-egy testhelyzet fenntartásában, a közbeni vizsgálatokat végzik, és nagyon-nagyon figyelnek, hogy minden a természetes mederben zajlik-e. Amikor olyasmi történik, ami nem helyénvaló az adott fázisban, mikor kell hívni a mentőket, vagy kell bemenni a kórházba.

Ez az egyik legnehezebb mondja Móni és Judit, hogy azt az időpontot találjuk meg, amikor a folyamatot támogatja a kórházba vonulás, azért mert nem túl korai, amitől az anya azt érezhetné, hogy Ő még tovább próbálkozott volna és nem túl késő, hogy valóban baj történjen. Azt követően, hogy a baba megszületett, az új család békében együtt lehet, a vizsgálatokat elvégzik és aztán három óra elteltével otthon marad a friss család, a bábák is hazamehetnek. A gyermekorvosnak 24 órán belül kell látogatást tennie, de a bábák még három napon át látogatják a kismamát, hogy minden rendben zajlik-e, megy-e a szoptatás, gyógyul-e a gát. Móni szerint ez nagyon jó eleme lett a rendeletnek.

Jogos a kérdés, hogy mégis mennyibe kerül egy otthon szülés. Bruttó 150 00 forint. Ez két szakember fizetése, felelősségbiztosítással (700 ezer/év,) járulékokkal együtt, többszöri otthoni látogatással. Ezek a számok azoknak mondanak sokat, akik saját maguk után fizetnek járulékokat, vagy aki szült már kórházban, és tudja, mennyi a hálapénz összege. Egy-egy szülés után a szemetet elszállítják, az adminisztráció pedig nem csak a folyamat rögzítésével, hanem még a statisztikai hivatal számára történő jelentéssel is bővült, amit aztán a jól megérdemelt pihenés követ. Azoknak, akik már szültek otthon a tulajdonképpeni felkészülés nem sok mindennel bővült pusztán a körzeti védőnő és gyermekorvos tájékoztatásával. Az előkészület ugyanaz, mint amikor még az otthonszülés illegális akció volt. Felkészítő tanfolyamon való részvétel, eszközök (lepedő, papírvatta, masszázsolaj stb.) beszerzése.

A folyamatos telefonos jelenlét, a nyaralás szüléshez igazítása, talán erőteljesebben jelen van, mint egy kórházi dolgozó esetében, de ez is csak szervezés kérdése. Az, hogy a bábák családja, a férjek és gyerekek hogyan élik ezt meg, arról Móni és Judit is azt mondja, hogy a férjek nélkül nem menne, akik ebben az évben, mind anyagilag, mind emberfeletti érzelmi támogatással látták el őket, hogy a célt valóban elérjék. A gyerekek esetében Judit szerint fontos azt megtalálni, hogy mennyit bír el egy család, hány szülést egy hónapban, mennyi távollétet, akár éjjeli, akár délutáni elrohanást. Móni gyerekei már nagyok, ők jobban tolerálják és az évek alatt megszokták, hogy anya munkája nem reggeltől estig tart.

Amivel talán többet ad a legalitás, mondja mindhárom interjúalany, az, hogy most valóban a szülésre lehet koncentrálni, nem kell félni, hogy talán túl hangos a vajúdó nő, vajon kihívja-e a szomszéd a rendőrséget stb. és, hogy elkezdődött egy párbeszéd a hivatalos szervekkel. Ebből Kis Móni, aki szülő nőként volt ott az illegális folyamatban azt mondja igazán nem érzett semmit, de a bábák válláról nagyon komoly teher került le. Ahogyan egy apuka fogalmazott, most már nyugodtan kimehetek, és azt mondhatom,

„- Elnézést, szülünk!”